Lehet, hogy a macskám magányos? Nézem a kutyásokat a telepen, sétáltatnak együtt, mindenki ismer mindenkit, tobzódnak a parkban - kutyák és gazdik egyaránt. Ha mi együtt megyünk le sétálni a cicámmal, magunk vagyunk. Ha feltűnik egy ember-kutya pár, mi odébb állunk. S nincs is erőm ahhoz, hogy minden nap elkísérjem Cicmit kalandozni. Látom, ahogy egyedül nekiindul és egyedül játszik a szél forgatta falevéllel. Ilyenkor mindig összefacsarodik a szívem.
Az ember borzasztóan önző. Megszelídítette a kutyát, a macskát, így elvette minden örökségüket. A szabadságot, a természetet, a falkát, mindent. Egy állat barátsága - ha egyedül tartjuk, ahogy általános - kizárólagos. Csak Te adhatsz neki örömöt, játékot, társaságot. Amikor elmész találkozni a barátaiddal, addig ő otthon vár egyedül. Az ő élete addig rostokoll, amíg a tiéd zajlik. Neked vannak mások is, neki csak Te vagy.
Mi lenne igazságos? Nem tudom. Sosem magában tartani állatot, mindig társsal? Igen, de sokszor az anyagiak nem engedik. S ha egyedüli a kedvencünk? Neki szentelni az életünk, pont úgy és annyira, ahogy Ő nekünk...
Káinra mindig úgy gondoltam, mint akinek bízhatok az őszinteségében. Az, hogy sok-sok év után véletlen bukik ki, anno némileg meg találta dugni a marketing-tanárnőnket az összejöveteli fázisban, érdekesen árnyalja a képet. Az meg egyenesen hepciássá tesz, hogy ugyanennek a nőnek aztán krediteket gyűjtöttem továbbképzésekor.. Ingyen. Lúzerség - level 99.
Éveken át olvastam, hallottam a jelenséget: a nők szakítás után megújulási szándékkal változtatnak frizurájukon. Sosem értettem. Most meg "itt a piros, hol a piros"-t lehet játszani a fejemmel...
Voltunk csapatilag fájtörsz ránon, s ahelyett, hogy ebből most egy elfuserált szójátékot fabrikálnék, inkább pár kedves dumát örökítenék meg alább. Amúgy nagyon nagy élmény volt, feledhetetlen. Elméletileg 8-ig kellett volna becsekkolni, hát mi 10 után értünk egyáltalán a helyszínre, előtte még kajálgattunk, továbbá egy benzinkúton izmoztunk fel némi tampont is, mert mindegyikünknél a győzelem helyett a havi kötelező volt esélyes, meg hát amúgy is féltünk, hogy sár menne a suncinkba, ezért a légmentes zárás jó ötletnek tűnt. Na most mivel én évek óta ilyet nem, úgy sikítottam, mint szoprán metálos a fesztivál-időszakban. Helyszínen rajtunk kívül ilyen fitt emberek kóricáltak mindenfele, én a bemelegítési időszakot kőkemény férfiseggek mustrálásával ütöttem el, esküszöm, szinglik paradicsoma. Ott volt valami Varga Viktor is, s mivel nem nézek TV-t, azt hittem, ő képviseli a melegeket, arrébb is hessegettem, hogy légvonalban repüljek a sörsátor felé. Ugye mivel mi a "Royal Vodka támogatásával" indultunk 7 km-en, kaptunk ajándék-szettet, két pólóval, egy Bomba energiaitallal és két fűszertasakot (???). A rajtnál egészen addig vígan szaladtunk, amíg látóhatáron belül voltunk, majd úgy a 100. méter környékén csinos konszolidált módon leálltunk vért köpni. A második akadálynál már mászhattunk is bele a szlötyibe, a megcélzott Mocsár Szépe posztot itt le is mosva magamról, mivel sem a Rimmel, sem a Maybelline nem sárállóra tervezte a termékeit, érthetetlen. Dzsuvás kis testünket végül közel két óra múlva vonszoltuk be a finishbe, miután a pálya felénél utánunk küldött szervezői csapat felmérte, hogy nem hullottunk el menet közben. A fantasztikus teljesítményért dögcédulát kaptunk végül, bár esetünkben ezt biztonsági okokból érdemes lett volna inkább az elején odaadni...
Lényeg a lényeg, hogy baromi jó móka volt, minden pillanatát élveztem, amikor épp nem szenvedtem.:)
"Erdőben lesz? Na akkor lemegyünk szép kulturáltan agyhártya-gyulladást kapni."
"Aki másnak vermet ás... Az vagy sírásó, vagy fájtörszrán-szervező."
"Mi nem haldoklunk. Mi így futunk."
"Nem szégyen a futás... A faszt nem, utolsók lettünk."
Különös, hogy míg egyik ember mélyen belénk vésődik, addig egy másik bárhogy küzd, csupán a felszínt tudja karcolni. Ha az elsőt feledni akarjuk, akár a második árán is, annak adva esélyt, sem sikerülhet. Annyira szerettem volna, ha megvan az, amit az előzőnek kérnie sem kellett, hogy már majdnem elhittem, sikerült. Aztán némi kontroll-vesztés, s jön a felismerés a múltból.
(Azért milyen csínján fogalmaztam meg, hogy dugtam.)
"Még összeakad a pillantásunk és az botrány lenne" - idézet a Cyborg vagyok, amúgy minden oké c. filmből. Mintha én mondtam volna:)
Teljesen érthető, hogy amikor végre kezdek helyre rázódni, akkor gyorsan összekavarodok az exemmel (eljegyzett verzió) - mi egyebet is tehetnék, hogy fenntartsam a megszokott diszharmóniát.
Arra meg rém kíváncsi vagyok, ezek után ő mit lép.
Megj.: amúgy ez az egész Káin hibája, mert offolta a találkánk, akit emiatt határozottan el fogok még hajtani a rabok faszára.
Az elmúlt időszakban az alábbiakon röhögtem ízeset:
- Apa, a buzik a pokolra kerülnek?
- Nem, fiam, SP-koncertre...
~
- Rendszergazda vagyok. Ha röhögni lát, mentsen!
~
Móricka spanyol órán:
Tanár: - Móricka, számolj el 5-ig!
Móricka: - Uno, dos, tres, cuatro...
Tanár: - És utána mi jön?
Móricka: - I know you want me... :D
Ezen mulatok, mert hát, igen mókás.

Ilyen hajat akarok, ilyen árnyalattal. Nyami.
A tegnapi buli után úgy érzem magam, mint akit arcon kapott egy láncfűrész, továbbá kizsigerelt egy speed-es aktív-agresszív panda. Az alkoholt sikerült spontán agyhalállá alakítani, olyan masszívan. Velőtrázó a fejfájás.
Viszont hódoltam régi mókámnak, aminek receptje:
végy egy cimbit, aki melletted táncikál. Szúrj ki egy hozzá közel eső leányzót, annak alaposan marj a seggébe, majd fordulj el röhögni, miközben a hímegyednek lesikítják az arcát ökölrázások közepette. Az érzés - megfizethetetlen.
Arra jutottam, hogy a sérült emberek sérült embereket vonzanak, lehetőleg még sérültebbeket. A környezetükben található egészséges emberek meg azért lehetnek ott, ahol, mert a sérült látásmód által normalitásuk sérültségnek tetszik.
Másképp.
Tegnap este egy ágyban kötöttem ki azzal az exemmel, aki nemrég eljegyezett egy lányt - azzal a gyűrűvel, amit valamikor nekem vett -, s annak gyerekét magáénak fogadta. A reggel megért egy szégyenfutást, csak egy "Ass is the new Vagina" feliratú póló hiányzott volna. Azóta erősen hímzem a skarlát betűt, jót tenne mellé a vörheny, csak úgy stílusosan. Hű csalárd - pipa.
A frissebb exem, akivel barátosdit szimuláltunk, egy 2. randi miatt meg szarban hagyott, mikor az előző eljegyzési hírére sokkolódtam és egy perc alatt gyorsultam 3 deci tequilára. Legalább rá 2-3 hétre össze is költözött az esélyesen szintén sérült, jellemgyenge muffputtonnyal. Sokat fejlődött várakozás terén, anno nekem ezt még akkor tunkolta, mikor még együtt sem voltunk. Felsőkategóriás lúzer - pipa.
Aztán ott pislog a múlt, egy régi barát, akivel volt varázs, de a számtalan közös pont mellett a néhány különbség útját állta a beteljesedésnek. Nem emlékeztem, miért, amíg fel nem dobta, aludjunk együtt, én pedig hajlottam rá. Utána kár volt kifejtenie, hogy felizgatná, ha mondjuk más megdugná a barátnőjét előtte. Nem is értem, miért nem akartam már oly hirtelen pozícióba helyezkedni. Perverz sármőr - pipa.
Persze van egy rendes, nagyon helyes fiú, aki udvarol. Ez meg unalmas, tehát nem kell.
Nos, ez az egyedül megrohadás művészete, gyerekek. Never happy ending.
1. Hajnali 4-kor sétáltatni a macskát, mert ivarzik - na az a raj
2. Mindezt minimum 1 héten át - kihívás elfogadva!
3. Hajnalban nem aludni, a hidegben szétfagyni "Bűűűűdös macska" nótát dúdolva - jól csinálom
4. Szomszédoknak elmagyarázni, hogy nem vagyok debil - mission impossible -> failed
5. Makkát egy hét múlva eladni prémkereskedőknek - trollface & happy end
Asszem, Cicmi kissé demotiváló a metódus alatt...:D
Van nekem egy macskám - mert lusta voltam gazdát keresni neki.
Makka igen önálló példány, mert például sétáltatja magát. De a ma reggeli húzása...
Olyan fél 6 körül kiraktam a seggét, mivel verte a hisztit és önmagát földhöz, hogy márpedig ő sétálni akar. Legyen meg az ő akarata, ablak kinyit, macska kilök, ablak bezár, ágyba vissza, megrohadszahidegben-típusú beleszarás.
(Fontos információ, hogy földszinti panellakásban lakom.)
Majd 7-kor hallom, hogy valami kapirgál a bejárati ajtón.. Ami ugye a lépcsőházból nyílik ajtón. WTF? Na gondoltam, megrohadsz-ottmaradsz, szemét állatja. De nem.
Csöngetnek... Erre azért már csak előmásztam, sikerült is alvós pólóban és bugyiban, takaróba csavart hab testtel ajtót nyitnom roppant csinos reggeli püffeteg ábrázatommal, majd szembekerültem az ajtóban álló szintén házbelivel, egy fiatal csajjal, miközben a szőrös dög osont befele lábközileg.
"Hogy nem rohadsz meg - hát szia, hello, köszi-köszi - téged pedig élvenyúzlak a nap hátralévő részében - mégegyszer köszi - húzzál befelé, megrohadsz!"
Nem érted? Levadászott magának egy gardedámot - megint, az egész ház lassan rajtunk röhög (és neki ugrál).
Le Makka - dö szósöl-állatka
Mikor kicsi voltam meg naiv, azt hittem, a korral bölcsességet kapok a tapasztalatok által. Azt hittem, mindig irányítani tudom majd a kapcsolataim, az érzelmeim. Meg hittem én még sok baromságot is mindezekhez körítésnek.
Gondoltam, szabadnapot tartok kattogásilag. Gondoltam, ha kikapcsolom a telefont egy napra, nem történhet semmi. Gondoltam azt is a nagy nyugalomban, hogy a Facebook-fiókom ezen időszak alatt felfüggeszteni nem akkora marhaság.
Hallom, hogy este kopognak. Hallom a hangját. Hallom a szívverésem és ahogy azt mondom: basszameg. Hallom, ahogy lebasz az elérhetetlenségemért és hallom benne az aggodalmat, majd hallom, hogy úgy nevetgélek, mint mikor kicsi voltam.
Igen. Ide keményebb eszközök kellenek.
Ma kétszer ijesztettek halálra.
Egyszer, mikor kiugrottak elém egy "bú!" kíséretében; egyszer pedig, mikor elválásnál szájra kaptam a búcsút. (Természetes reakcióm meg az volt, hogy idézném: "te paraszt!", majd talpig pírban elmenekültem a helyszínről.)
A nevem Doenroy és anonim szerelemfüggő vagyok.
Először arra gondoltam:
Aztán inkább erre:
Megkértem az exem-kire-gerjedek, ugyan hajtson be nekem némi pénzt az egyik vállalkozásnál. Mondtam, hogy találja ki a körítést, mittomén, pénzügyi részleg vezetője, értékesítési munkatárs, valami. Nem szarozott, ügyvezető igazgatónak állította be magát - az én vállalkozásomnál. Megölöm, majd felrúgom csillagképnek, az tutifix.